1 fejezet - az előzmények.
Kezdjük ott, hogy az Apacsok Észak-Amerikából (a mai Kanada területéről) isz. 1000 környékén elindultak déli irányba. Új területeket kerestek és foglaltak el. A 15. század előtt már elérték Új-Mexikó vidékét, és letelepedtek. Bőven volt idejük, lehetőségük, hogy a néptelen helyeket felkutassák - senki nem zavarta őket. Erre az időszakra tehető, hogy felfedezték (vagy megtalálták) a Canyon del Oro-t (az elnevezés Spanyol eredetű, jelentése - Arany szurdok - az indián elnevezése a múlt homályába veszett, ők a patakot nevezték csak el - Sno-ta-hay néven), ami számukra csodálatra méltó volt. A kanyon egy szűk járaton keresztül lehetett megközelíteni, és belül egy Z alakú szurdok volt magas sziklákkal övezve, alján patakkal. Az indiánokat elbűvölte a rejtett kanyon, aminek az alján több méteres telérekben csillogott az arany, a rajta keresztül futó patak pedig arany csillámport vitt magával, és bármit belemártottak olyan színű lett. Az értékét nem tudták értelmezni, hisz számukra a lovak jelentették a gazdagságot, nem az arany. A varázslatos hely meg is tette a magáét és szellem lakta helynek gondolták, ahol akár a "pokol" (vagy gonosz) bugyrai nyitva vannak, és ki be járnak a szellemek. Ezért titkos hellyé nyilvánították (na nem az arany miatt), és az apacs főnökök őrizték a hely térképét évszázadokon át.
Sokáig nem is volt gond ezzel. Azonban a Spanyolok megjelentek a 16. század közepén. A csere kereskedelmük az apacsokkal hamar túllépett a ló-ló bizniszen, és megmutatkozott a konkvisztádorok arany utáni olthatatlan vágyuk. Valamelyik apacs egy bor mámoros éjjelen elkotyogta a Canyon del Oro létezését. Több se kellett, és bősz kutatásokba kezdtek az új hódítók. (A pontos időt nem lehet meghatározni, de ez idő tájt mérgesedett el a helyzet az indiánok és a spanyolok között ami 1650-1680 közé tehető) Bizonyos kutatások szerint meg is találták a kanyont nagy nehézségek árán, de nem vették hasznát, ugyanis jelentős apacs lovas hadtest ütött rajtuk, lemészárolva kíméletlenül minden egyes lelket. (Ezt az eseményt a Pueblo felkeléssel párosítják ami 1680 augusztus 10. -én kezdődött) Így akik hallottak róla, vagy tudtak róla elvesztek. Ez idő tájt kelt életre az apacs legenda, hogy amíg a Canyon del Oro titokban marad, addig az apacsok erősek és hatalmasok maradnak. Ezért a törzsfőnökök még szigorúbban védték a titkos hely hollétét. Az arany kanyon számára újból békés évszázadok következtek.
Ahogy az apacsok modernizálódtak a kíméletlenül bevándorló európaiak által, kezdtek másképp gondolkodni. Az arany idővel számukra is érték lett. Így történhetett, hogy időnként valaki csak talált aranyat a földjükön. Történt ez 1776-ban, ezt még egy gyors mészárlással lerendezték az indiánok, így megint 70 évre "béke" lett. De a hír és a legenda az csak terjedt. Az igazi konfliktusok akkor kezdődtek, amikor 1850 körül aranyásók tömegesen érkeztek az apacs földekre, és el is érkeztünk a történetünkhöz.
2. fejezet - Az elveszett Adams ásatások. (Lost Adams Diggings)
1864-ben Adams (a teljes neve sosem derült ki, de kutatások alapján Ed Adams lehetett a neve) találkozott Gotch Ear mexikói indiánnal Gila Bend városában. Némi ital hatására Gotch mesélni kezdett a Canyon del Oro-ról, ahol tyúktojás méretű aranyrögök hevernek a patakban, és a sziklák falai vakítóan csillognak a színes fémtől, és diónyi arany köveket sírnak ki magukból mindennap. Természetesen igen veszélyes szellemek lakta helynek írta le, ezért ő nem is kér aranyat, de viszont van ott két ló. Na az a két ló megteszi, azokért elviszi őket a Canyon-ba! Adams megegyezett vele, és közben melléjük csatlakozott John Brewer által vezetett bányász csoport 21 fővel. Úgy gondolták mindenkinek jut, és sokkal hatékonyabban lehet kitermelni az aranyat, ha igaz amit Gotch állít. A kompánia útnak is kelt. 10 napon keresztül haladtak, szinte mindig sötétben, de így is sikerült pár pontot azonosítaniuk. Egyik a Fehér folyó (White River) volt amin átkeltek, a másik a Fehér hegység (White Mountains) amin belül Adams két csúcsot is azonosított, ezen kívül egy utat is kereszteztek ami Fort Wingate-ba tartott.
Végül megérkeztek a kanyonba egy szűk járaton keresztül, amiben egy lovas épphogy elfért. Itt tényleg az várta őket, amit Gotch ígért. Az indinán elkérte a lovakat, majd távozott, de figyelmeztette őket, hogy ez Apacs terület és ne maradjanak sokáig.
A bányászok nekiálltak a kitermelésnek, építettek egy kunyhót a patak partján és örvendeztek. Egy kávés bödönt pl. megtöltöttek színültig arannyal, csak úgy heccből de senki nem tudta felemelni olyan nehéz volt. Ezért elásták .. . talán emlékül. A boldog napok addig tartottak, amíg fogyni kezdtek a készletek (nem tudni hány nap után de kb. 2 hétre teszik). John Brewer és 5 másik bányász úgy döntött elindulnak Forth Wingate-ba, hogy feltöltsék a készleteiket és utána visszatérjenek tovább bányászni.
9 nap telt el, de nem érkeztek vissza. Ekkor Adams és egy Jack Davidson nevű bányász szintén útra keltek, hogy utánuk menjenek. Amikor elhagyták a kanyont néhány órányi járásra megtalálták a lemészárolt bányászok tetemeit (Brewer nem volt köztük). Azonnal visszafordultak, hogy értesítsék a társaikat az apacs támadásról, azonban elkéstek. A maradék bányászokat a kanyonban mind lemészárolták az indiánok a kunyhót pedig felgyújtották. Ezen a ponton az elbeszélések két részre szakadnak. Egyik történet szerint Adams-ot az apacsok megvakították és szélnek eresztették a sivatagban - de ez csak legenda. A másik történet szerint, amit viszont a Fort Wingate-i jegyzőkönyvek is megerősítenek, Adams és a társa Davidson nekiindultak a sivatagon át, azonban eltévedtek (egyikük sem volt profi a tájékozódásban). Végül a Fort Wingate-i járőr talált rájuk 12 napi bolyongásuk után, súlyosan kiszáradt állapotban. Davisdon ebbe belehalt, míg Adams az őrület szélén táncolt, de végül felépült. A történetét a mészárlásról elhitték, ugyanis megerősítették, hogy NANA az apacs indiánfőnök jó pár rajtaütést hajtott végre telepeseken és bányászokon, így ők is áldozatai lettek NANA bosszújának. Adams mindvégig Canyon del Oro-ról mesélt, és igazolásul a zsebében levő aranyrögöt mutatta ami közel 200 dollárt ért, próbált térképet rajzolni is, amit később sokszorosítottak és jó pénzért árulták. De mivel csapnivalóan tájékozódott, nem tudott visszatérni a helyszínre. Egészen 1889-ig próbálkozott különböző embereket rávenni, hogy szponzorálják és kísérjék vissza, de sosem jártak sikerrel. Egyedül Robert W. "Bob" Lewis nyilatkozott arról 1949-ben 83 évesen, hogy ő megtalálta Adams-al a Canyon del Oro-t. Lewis azt mondta, hogy minden ott van, ahogy Adams leírta, kivéve az aranyat.
A történethez hozzá kell tenni, hogy John Brewer akit sokáig eltűnt emberként kezeltek (lehet, hogy megegyezett az apacsokkal a titoktartásról), a kanyon hollétéről soha senkinek nem beszélt, viszont később visszatért egyedül és rengeteg arannyal távozott. Elbeszélések szerint magával vitte a kávés bödönt is, amit később Magdelena Sheepherder-nél találtak meg, aki 20000 dollárért eladta, amiből egy farmot vett.
A Canyon del Oro újból elveszett.
3. fejezet - A MacKenna aranya
Igazából erről lehet a legkevesebbet tudni, bár az 1969-es film erről szól. James McKenna 1855-ben született és nagy hatással volt rá Adams elbeszélése és térképe, ezért Jason Baxter-el együtt kutatni kezdtek az arany után. A kutatásairól írt is egy könyvet (Black Range Tales) amely szerint ők megtalálták az elveszett Canyon del Oro-t 1874-ben, persze a történet erősen kiszínezett, és eposzi. Később ennek hatására írta meg Henry Wilson Allen a MacKenna aranya című bestsellert (1963), ami alapján készült azonos címmel a film 1969-ben. A történet inkább a rejtély, misztikum és a kincskeresés-felfedezés felé veszi az irányt, és sok tényt egyszerűen figyelmen kívül hagy. Így amíg a könyv siker volt, a film nem volt annyira kedvelt.
Összegezve - A Canyon del Oro-t sok misztikum és legenda övezi, a létezésére csak elbeszélések utalnak, de sok dolog utal a valódiságára. Az apacsok területén sok bánya volt, és sok nemes fémet találtak, köztük aranyat, rezet is, és később urán-t a 20. században. Tehát nem ördögtől való a létezése.
A történethez tartozik az is, hogy Jacob Walzer 1860-ban talált egy titkos arany lelőhelyet, amiről nem tudni, hogy azonos-e az 1864-es Adams bányával? Viszont Walzer 1880-1888 között visszatért és folyamatosan termelte ki az aranyat, és mai árfolyamon számolva 1 milliárd dollárnyit termelt ki és olvasztott be. Az 1891-es haláláig titokban tartotta a helyet, és magával is vitte a sírba. Ekkor kapta a "Lost Dutchman's mine" nevet a bányája, amit szintén nem találtak meg soha.
Ha elgondolkodunk azon, hogy a két hely esetleg ugyanaz (mindkét történet az elveszett apacs aranyból indul ki, és sok hasonlóság van az elbeszélések között), akkor érthető hogy miért nem találtak rá az aranyra később. Walzer az összeset kitermelte, és vége volt, ezért a később érkezők nem találtak semmit. 1874-ben McKenna még megtalálhatta a lelőhelyet és valamennyit vihetett is belőle, tehát az ő sztorija megállhatja a helyét, de John Brewer története is belefér, ugyanúgy Robert W. "Bob" Lewis története, amely szerint meg volt a hely, csak már arany nélkül, hisz későn érkezett a helyszínre Adams-al.
A helyszín kutatások viszont egészen a XX. század végéig tartottak. A legtöbbször emlegetett hely a Zuni hegység és környéke Új-Mexikóban vagy Arizona környéke (tegyük hozzá, hogy találgatás). Egyesek a mai napig állítják, hogy ŐK megtalálták a helyet, igazolva azzal, hogy találtak egy kunyhót, vagy egy ősrégi spanyol ágyút. De mivel ezen a környéken erős volt az aranyláz, majdnem minden arannyal kecsegtető szikla vagy patak mellé építettek egy aranyásó kunyhót. A spanyol ágyút meg nem lehet komolyan venni, mert több mint 100 évig harcoltak egymással a felek. Bárhol elveszthettek egy csatát a spanyolok az indiánok ellen.
A Canyon del Oro valószínűleg soha nem lesz meg, és az is lehet hogy aranylázban fuldokló kincsvadászok szent Grálja volt és lesz, így maradjon meg a mi emlékezetünkben is!
James McKenna és Jason Baxter, akik Adams aranya után indultak, állítólag 1874-ben megtalálták. Majd McKenna könyvet írt a kalandról.
James McKenna könyve az Adams arany utáni kutatásról.
Will Henry már MacKenna aranyáról írt, és ahogy megtalálják a Canyon del Oro-t.
Egy Adams térkép másolata (skicc), amelyet annak idején 1 dollárért árultak.
Egy közelmúltbéli térkép másolat a kanyonról
A filmbéli térkép, amely Préri kutya indiánfőnöké volt.
A térkép közelebbről
A peremes hegyek
A vízesés a sivatagban
A kúpos hegy
A kőrakás helye
A zengő szikla
Egy 1864-es katonai térkép a területről
Egy térkép, amelyen az arany helyét is bejelölték.
Szintén egy térkép, az aranylelőhely koordinátáival.
A Zuni hegység, amely a feltételezések szerint a Canon del Oro helyszíne.
A Zuni hegység, és a kék víz folyó (Blue Water). Elméletileg ezen keltek át a film szerint.
Zuni hegység
Templom kő
Zuni hegység
Zuni hegység
Zuni hegység másik oldala
A Zuni hegység, egy szurdokkal. Feltételezett helyszín.
A Z alakú kanyon bejárata. Itt van a szűk bejárat valahol.
A Z alakú kanyon panoráma képe, háttérben a kúp alakú szikla, amit Adams említett.
A kanyonnál levő vízesés, a filmből esetleg ismerős.
Fort Wingate, helyőrség 1870-ben. Adams-ot ide szállították a sivatagi bolyongása után.
Korabeli fotó Fort Wingate, 1871. Helybeli kereskedők és indiánok.
1871, Fort Wingate Apacsok kártyáznak
Egy ehhez hasonló tojásnagyságú aranyrög volt Adams zsebében
Egy régi spanyol ágyú, ami miatt ezt a helyet a Canyon del Oro helyszínének gondolnak.
NANA az apacs indiánfőnök, aki lelkén szárad az Adams féle bányászcsapat halála.
Jacob Walzer, aki kő gazdag lett a titkos aranybányájából. Sosem árulta el a helyét, és a sírba vitte a titkát. Az ő bányája lehetett a Canyon del Oro
